Jordánia – rohanós, de tartalmas

Augusztusi hosszúhétvégét kihasználva sikerült eljutnom négy napra Jordániába. Erre az útra egy hét is kevés lett volna, de sajnos most csak ennyire volt időm.

Előkészületek

Lefoglaltam előre néhány szállást, amire kitérek majd. Merész voltam és bevállaltam a kocsibérlést. Ezen kívül gondosan előkészítettem az útitervet, hogy minden percet ki tudjak használni.
Pénzt is akartam váltani, kevés sikerrel. Négy helyre mentem be, egyiknél tudtam váltani körülbelül 30 JOD-ot. Ezért vittem eurót az útra, hogy majd ott váltok.

Szerencsére van közvetlen járat a főváros, Amman és Budapest között. A gép délután indult és este sikerült megérkezni a fővárosba. A reptéren váltottam valamennyi pénzt, az autót átvettem, és egy 300km-t ment Nissan-t sikerült kifogni, egy olyan típus, amit Európában nem is forgalmaznak.
Kocsiátvétel után irány a főváros! Körülbelül egy óra volt az út, hát a közlekedés az kaotikus! Csak gyakorlott vezetőknek ajánlom. Index használat nincs, előszeretettel dudálnak össze vissza. Szeretnek a legbelső sávból 3 sávon keresztül jobbra kanyarodni. Az autópálya lehajtón két sávban haladnak az autók a megszokott egy helyett. Az autópályán szeretnek a kamionosok előzni a szemközti sávban. Szóval van itt minden, érdemes lazán nyugodtan, megfontoltan kezelni a helyzetet.

Kinéztem Ammanban Jordánia legjobb éttermét, és mellette foglaltam egy éjszakára szállást. A tömeg hatalmas volt, leültettek egy asztalhoz kérdezték mit akarok, mondtam hogy hummust (természetesen), falafelt, de ezen kívül hozott még zöldségeket és krumplit.

Hát isteni volt! Viszont a hely így este, sötétben kicsit ijesztő volt. Nyilván más a kultúra és este a sötétben fura arcok voltak az utcán, meg már késő volt, tehát tele pocakkal irány az ágy!

Petra

Reggeli után irány Jordánia leghíresebb látnivalója, Petra. Közel három órás autóútra található a fővárostól. De szerencsére az út nagy részén van autópálya, de mint írtam egy élmény végigmenni rajta.
Érdemes a JordanPass-t kiváltani, mivel így ingyen beléphetünk Petra városába, és a vízumunk is el van intézve.
A városba érve közel egy órát kell gyalogolni a kanyonban, míg az ember megpillantja a város jelképét, a kincstárat.

A látvány magáért beszél. Teljes mértékben bakancslistás volt egész életemben, és végre ott voltam, láttam a saját két szememmel. Fel lehet mászni a szembe levő sziklára és onnan csodálni az épületet.

A nyugalmat könnyen megzavarják sajnos. Koldus gyerekek jönnek kunyizni, árulni dolgokat. Vagy szamárháton akarnak utaztatni, ordibálják, hogy donkey donkey. Ezen kívül még teveháton lehet menni. Szegényeket ütötték a gyerekek, sajnáltam az állatokat. Viszont meglepő volt, hogy a 6-10 éves gyerekek, egész profin beszéltek angolul.
Petra városa hatalmas, adnak egy térképet a bejáratnál és szabadon mászkálhatsz. A forróság kikészít, érdemes vizet és kendőt vinni. A hely hangulata viszont magával ragadó.

Életem legizgalmasabb szállása

Az egész napos séta után irány a szállás. Úgy gondoltam, ha lúd legyen kövér, bevállalok egy olyat, mint még soha!
Bookingon foglaltam egy szimpatikus helyen, egy beduin sátrat, a Wadi Rum sivatag közepén. Le is beszéltem viberen a szállásadóval, hogy körülbelül este 8 fele érkezem a találkozóhelyre, ahova Petra városától 2.5 órát kellett autózni. A találkozóhely a semmi közepén volt egy kis városban, odafele úton egész végig az járt az eszembe, hogy most fognak elkapni és kivágni a vesémet a semmi közepén. Ha eltűnök nem találnak meg, mivel körülbelül senkinek se mondtam meg, hogy melyik szállást foglaltam. Na de azzal nyugtattam magam, hogy a Bookingon foglaltam és hát sok jó értékelés volt.
Sikerült megérkezni az elhagyott, semmi közepén fekvő városba, ahol a végcél előtt 50 méterrel kb. 10 éves gyerekek álltak az út közepén, megállítottak és kérdezték lelkesen, hogy Jamal Camp? Mondtam, yes. Erre a gyerek kicsapta a hátsó ajtót, és beült a kocsiba. Elkezdte mutatni, merre tovább… Majd leparkoltam három bérelt autó mellé, na gondoltam, őket már eltűntnek nyilvánították…
Mondták, hogy jönni fog a terepjáró ami elvisz a szálláshelyre. Jött is egy felnőtt, arab ruhába öltözött emberke, és kedvesen mondta, hogy mindjárt indulunk.
Erre beszállt a terepjáróba egy arab gyerek, elővette a telefonját, rádugta a kocsira, és youtuberól berakta a kedvenc arab zenéjét, és felhangosította a maximumra, és elindult a sötétben 90 km/órával a sivatag közepe felé. Hát hatalmas élmény volt.

Sikerült épségben megérkezni a szállásra, ahol volt finom vacsora és hát csillagnézés az éjszakában. A sátor teljesen normálisnak mondható volt.

Wadi Mujib

Ébredés után, megint jópár órás autóutat kellett megtenni a Holt tengerig. A “tenger” mellett volt egy hely, amit egy magyar pár ajánlott a beduin sátornál, de én is találkoztam vele az interneten, ez pedig a Wadi Mujib. Életemben nem kanyoningoltam még, de hatalmas élmény volt! A bejáratnál kártyával akartam fizetni, mivel elfogyott a JOD-om. Viszont mondták, hogy nem lehet. Mondtam, hogy euróm van, az is megfelelt nekik, szoroztak egyet és már meg is oldódott a fizetés.
Egy folyón kellett felmászni, egy vízesésig, közben volt pár megmászandó szikla, ahol volt mindig egy kis segítség, szóval bármilyen gyakorlat nélkül meg lehet tenni a túrát. Ajánlom mindenkinek!

A Wadi Mujib után irány életem legjobb szállása, a Hilton Hotel. Jordániában egészen olcsó, és saját stranddal rendelkezik a Holt tenger partján.

Csobbanás a Holt tengerben

Életem vágya volt lebegni a Holt tengerben. Ha az ember feláll a vízben, akkor körülbelül mellkasig ér a víz, és lehetetlen nyaknál tovább belemenni, mert kidob a víz. És hát kb. 20 perc után érdemes kijönni, mert csíp a víz a sótartalom miatt. A víz alján pedig sókristályok vannak, hoztam is haza. 🙂
A nap hátralevő részében a Hilton szolgáltatásait és strandját élveztem.

Másnap sajnos a gép korán indult, így a csodálatos reggeli után irány a reptér. Nagyon tartalmas napok voltak ezek, és rengeteg életre szóló élmény szereztem.

További képekért, bejegyzésekért kövess Instán és Facebookon:

Vélemény, hozzászólás?